Isten az embert a maga képére teremtette. Olyanná, akivel közösségben élhet. Most Az Úrral való közösségről lesz szó. Alapige, 1Kor 1,9: Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. 1Ján 1,3b: és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

A következő 3 kérdésről szólok: 1. Mit jelent a közösség az Úrral? 2. Mit jelent a hívő ember számára a közösség az Úrral? 3. Mi rombolja az Úrral való közösséget?

1.) Mit jelent a közösség az Úrral?

Azt, hogy mi is részesülünk mindabból, ami az Övé. Ennek a közösségnek, közös dolgainknak hét területet említem meg:

1. Beszélő kapcsolat Isten és ember között. Isten az Édenben odament Ádámhoz és Évához, és beszéltek egymással. Szólt az ősatyákhoz, Mózeshez, stb. Most az Úr elsősorban az Ige által szól hozzánk. Az ember pedig imádságban szólhat az Úrhoz.

2. Akik közösségben vannak, ismerik egymást. Az Úr ismeri az embert. Az ember is megismerheti Istent. Ján 17,3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek…

3. Akik közösségben vannak, szeretik egymást. Isten szereti az embert. Aki közösségben él Vele, az is szereti Őt. Dávid mondja, Zsolt 18,2: Szeretlek, Uram! 1Ján 4,19: Mi szeretjük őt; mert ő előbb szeretett minket!

4. Akik közösségben vannak, azok egymás elől nem titkolnak el semmit. Isten az Igében titkokat tár fel a Vele közösségben élő embernek. Az, aki közösségben van Vele, szintén kitárja az Úr előtt a szívét, semmit nem titkol el.

5. Akik közösségben vannak, azok hordozzák egymás terheit és részesei egymás örömeinek. Isten hordozza a mi terheinket, sőt biztat, hogy mindent vessünk Rá. Istennel közösségben igazi örömeink vannak. Olv. Péld 23:15 bölcs szívnek örül

6. Akik közösségben vannak, azoknak közös az útjuk. Hogy Isten mennyire vállalja az emberrel a közösséget, a legszebben az mutatja, amikor emberré lett Fiában, és vállalta az emberi szenvedést és halált, hogy megmentsen, és utána mi is az Ő dicsőséges útján járjunk Vele együtt.

7. Akik közösségben vannak, azoknak közös a céljuk. Isten célja, hogy az embert üdvösségre és dicsőségre vezesse. Aki közösségben él Vele, annak is ugyanez a célja: A dicsőségben örökre az Úrral lenni.

Miután Ádám az Édenben elbukott, az ember a Sátán uralma alá került, és az ember közössége megszakadt az Úrral. Isten azonban nem mondott le az emberről, mert Ő hű. Mindenkinek lehetővé tette, hogy helyre álljon Vele a közösség. De ennek egyetlen módja van, amit az alapigében olvastunk: elhívott az ő Fiával, a mi Urunk J. Kr.-al való közösségre. Csak J. Kr. által lehet az ember újból közösségben, beszélő kapcsolatban Istennel. Csak Általa ismerhetjük meg Istent, az Ő szeretetét, és Általa szerethetjük Istent. Isten Kr.-ban jelenti ki az Ő titkait nekünk. Kr.-ban lehet Istennel közös terhünk, örömünk és utunk. Csak a Kr.-ban újonnan született embereknek lehet közössége Istennel, mert a többiek nem is akarják, elutasítják ezt a közösséget.

A hitetlen ember nem akarja hallgatni az Igét, és nem imádkozik. Éppen ezért a hitetlen nem is ismeri és nem is szereti Istent. Isten a titkait nem közli a hitetlenekkel, és a hitetlen ember sem akarja, hogy Isten ismerje az ő titkait. A hitetlen ember nem Istenre veti a terheit, és nem annak örül, aminek Isten. A hitetlen nem akar az Úr útján járni. A maga által választott bűnös utakon jár.

Az Úrral való közösséget csak az újonnan született hívő emberek gyakorolják. Éppen ezért csak az újonnan született hívő emberek érnek az Urral közös célba, az üdvösség mennyei dicsőségébe.

Tehát Isten terve nem változott: Közösséget akar az emberrel, de ezt nem erőlteti rá egyetlen emberre sem. Sokan inkább maradnak az ördög gyermekei. De akik meghallják, és elfogadják Isten hívását, amit olvastunk: elhívott az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, azok életében, és csak azok életében valósul meg Istennek jó terve: Örökkévaló közösség Vele most és a dicsőségben.

2.) Mit jelent a hívő ember számára a közösség az Úrral?

Először egy ószövetségi Igét és történetet említek. Péld 3,32: Mert utálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka. Az engedetlen, aki eltávozott az Úrtól. Igazak, akiket J. Kr. megigazított. Titok jelent meghitt beszélgetést is. Tehát az Úr utálja azokat, akik eltávoztak tőle, és nem akarnak visszajönni Hozzá. Csak a Kr.-ban megigazultakhoz van olyan Szava, amiben kitárja a titkait is.

Pl. amikor Isten elhatározta, hogy Sodomát és környékét elpusztítja, így szólt:

Olv. 1Móz 18,17-21: Eltitkoljam-e én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Isten Ábrahámnak felfedte a titkot, és Ábrahám felvette annak a terhét: Imádkozott. Hogy mi lesz ezzel a világgal, Isten most is kijelenteti a Vele közösségben élőknek.

Újszövetségi Igéket is említek. Először Pál apostol esetét. Olv.2Kor 12,1-4. Elragadtatott a harmadik égig, a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie. Ezek olyan nagy kijelentések voltak, ami miatt az a veszély fenyegette Pált, hogy felfuvalkodik. 2Kor 12,7: És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nekem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Pál apostol közösségben élt az Úrral, és neki nagy titkokat fedett fel, hogy a rá bízott különös szolgálatot el tudja végezni.

A másik: János apostol kijelentései. A jelenések könyve. Ebben a kijelentésben is volt olyan, amit be kellett pecsételnie, de a legnagyobb részét Isten nekünk is felfedte. De csak azok olvassák és azok értik meg, akik az Úrral közösségben élnek.

A Pálnak kijelentett egyik igen nagy titok: A Gyülekezetnek, Kr. Testének a titka. Ennek a közösségnek előképe a házasság. A házasság nagyon szoros és bensőséges közösség a férj és feleség között. A hatalmas, mennyei Király, J. Kr. lép nagyon szoros közösségre emberekkel. Olyan, mint amikor egy fiatal király eljegyez egy leányt, hogy felesége legyen. A mennyei Király megszólított bennünket, hogy egy életre szóló közösségre hívjon el Magával. Ebben benne van az is, hogy felemel Magához, hogy Krisztus megosztja velünk az életét!

A férj és a feleség kapcsolatáról azt mondja az Ige: Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. (Ef 5,31). Krisztus teste tagjaivá hívott el bennünket. Közös az utunk Vele ezen a földön, mint ahogy a házastársaknak közös az útjuk. Itt a földön szenvedést is ígért nekünk az Úr, de azt is megígérte, hogy velünk van, és Vele együtt szenvedünk, nem hagy bennünket magunkra. Azt is megígérte, hogy Istennek örökösei vagyunk, Neki pedig örököstársai, és megosztja velünk az örökkévalóságban az uralmát, a méltóságát, a dicsőségét. Felmérhetetlenül gazdag a Vele való közösség áldása!

Természetesen ebben benne van az is, hogy amint egy egyszerű leány, ha a király felesége lesz, akkor ahhoz a méltósághoz illően kell járnia. Erre hívott el, Kol 1,10: hogy járjunk méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére. Ezen kívül a Krisztussal való közösségünkben benne van az Atyával és a Szent Szellemmel való közösség is. Ahogy a másik alapigében olvastuk: és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Az Úr Jézus azt mondta, Jn 14,6b: senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ő azért jött, hogy az Atyával is közösségre vezessen bennünket, és ebben a munkában a Szt. Sz. is részt vesz. 2Kor 13,13: Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Szellemnek közössége mindnyájatokkal.

Isten gyermekeinek közössége van egymással is.

Egymással az Úron keresztül van közösségünk. Csak az Úron keresztül! Vagyis csak azoknak van igazi közössége egymással, akik külön-külön az Úrral is közösségben vannak. Így lehet egymással kenyértörő közösségünk, teherhordozó közösségünk, imaközösségünk, szolgáló közösségünk, szeretetközösségünk, stb. Az Úr által létrehozott valamennyi közösséget meg kell becsülni, és ápolni kell!

3.) Mi rombolja az Úrral való közösséget?

Az előzőekben láttuk, hogy a bűneset miatt csak azokkal van Istennek közössége, akik J. Kr. megváltó munkája és a Szt. Sz. által újonnan születtek. Mindenkinek felkínálta ezt az Úr, de nem mindenki él vele. Az Úrral és az egymással való közösségünk megtartása érdekében fontos, hogy az Úrhoz méltóan éljünk. Mert a méltatlan élet, a meg nem ítélt, el nem hagyott bűnök megzavarják, vagy lehetetlenné teszik az Úrral való közösséget.

Ef 5,11: ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; 1Ján 1,6: Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk. Mindkét Igének az üzenete az, hogy Isten gyermeke nem járhat sötétségben, nem maradhat meg bűnökben, mert ezek miatt megszakad az Úrral a közösségünk. Az Úr ugyanis bűnökkel, sötét dolgokkal, Hozzá méltatlan eljárással nem vállal közösséget.

Az Úr nem vállal velünk közösséget akkor sem, ha mi olyanokkal tartunk közösséget, akiknek a magatartása, útja Istennek elfogadhatatlan.

Már az ószövetségben így szólt az Úr, Zsolt 106,35-40: Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait, … És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megutálta az ő örökségét. – Izrael népe éppen az ellenkezőjét tette annak, amit az Úr parancsolt nekik, mert olyannal vállaltak közösséget, amit az Úr nem vállalhatott. A végeredmény: Az Úr megutálta őket.

Ma is vannak olyan kapcsolatok, amelyek kizárják az Úrral való közösséget. Olv. 2Kor 6,14-17. Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Természetesen a világból nem mehetünk ki. Hitetlen, bálványimádó emberekkel találkozunk, beszélünk velük. De szellemi közösségben ne legyünk velük! Ne legyenek közös értékeink, útjaink, céljaink! Nehogy eltanuljuk tőlük a sötétség cselekedeteit, bűnös utakat, mert akkor megszakad a közösségünk az Úrral.

Befejezés

Isten a maga képére teremtette az embert, és olyan közösségre hívta el, amilyen közösség, egység van az Atya és a Fiú között, amilyen a Szentháromság Isten belső egysége, közössége. A bűn miatt ez megszakadt, de Isten hű, és Fiát áldozta fel, hogy újból közösségre léphessünk Vele, és Ő is velünk. Újból olv. a két alapigét: 1Kor 1,9; 1Ján 1,3b. De az Úr csak azokkal lép közösségre, akik elfogadták ezt a hívást, és újonnan születtek, aztán pedig világosságban járnak.

Értékeljük az Úrral való közösséget, és ha megvan, vigyázzunk rá! Ámen.